Ch'ang Dung Sheng Nagymester, − a repülő pillangó - stílusunk megalapítójának élettörténete




Ch'ang Dung Sheng nagymester 1908-ban – a majom évében – született Kína Hopei tartományában, amely egyébként arról ismert, hogy számos nagyszerű harcművészt adott a világnak. Az összes mester közül, akik az elmúlt 2000 évben kikerültek ebből a tartományból, Ch'ang Dung Sheng a legismertebb nagymester – valószínűleg az utóbbi 300 év, de kétségkívül az évszázad legjobb harcosa e stílusban. A shuai chiao nagymestere sohasem hátrált meg egy kihívás elől sem, de ami ennél is fontosabb, sohasem távozott vesztesen egy kihívás után sem! Azon kevés emberek egyike volt, akik nem féltek magukat megismertetni a világgal. A harcművészek társadalmában neve megbecsülést vált ki az emberekből.

Hét éves volt, mikor első kung fu edzéseit vette. Az technikákat apjától és nagyapjától tanulta, később a híres Ch'ang Feng Yen volt a tanítója, aki a Pao-Ting Shuai Chiao – ennek az ősrégi stílusnak a leggyorsabb és legerőteljesebb ága – legkiválóbb szakértőjének számított. Ch'ang már 17 évesen mester elnevezésre tett szert, ő volt Feng Yen mester kedvenc tanítványa, sőt feleségül vette mesterének egyik lányát.

Mikor 20 éves volt, elhagyta Hopei tartományt, hogy Nankingban, Kína legjobb iskolájában, a Kuo-Shu iskolában megtanulja az ország legfontosabb kung fu stílusait. Nagy megtiszteltetést jelentett, ha valakit felvettek ebbe az iskolába és aki ide akart járni, annak az elképzelhető legszigorúbb vizsgáknak kellett alávetnie magát. Ch'ang nagymesternek elsőre sikerült kiállnia ezt a próbát, mégpedig olyan meggyőzően, hogy kiképző lett az iskola shuai chiao osztályán.

A shuai chiao nem az egyetlen stílus volt, amit Ch'ang nagymester elsajátított. A Lohan, a Hsing-I, a Tai Chi Chuan, a Pakua valamint a Shaolin Kung Fu számos elemében is otthon volt. Ch'ang sok gyengeséget látott ezekben a stílusokban. Így, mint a Nanking-i Kuo-Shu tanulója és oktatója módjában állt kiválogatni azokat a stílusokat, amelyek érdekes technikákat és filozófiákat tartalmaztak. A harcművészet magas fokú átélése és a harcművész társadalomban szert tett hírneve folytán ezek közül két stílust alakított át. Az egyik a Ch'ang Shih Tai Chi Chuan, a másik a Hsing-Jing Chuan. A harcművészek közössége mindkét módosított stílust elfogadta.

A két stílus küzdelem központú, de őrzi az eredeti rendszer erejét. Ez a két átalakított forma is kidomborítja a Shuai Chiao küzdelmi technikáit.

1933-ban 25 évesen részt vett az 5. Kuo-Shu torna küzdelmeiben. Több száz harcos mutatkozott itt be, köztük a legfontosabb kínai stílusok mesterei. A torna tétje az volt, hogy melyik stílus bizonyul a legjobbnak. Ch'ang nagymester minden ellenfelét legyőzte, így a nehézsúly bajnoka lett. Ezt a versenyt tekintették a legkeményebb kihívásnak, amelyben felmérték egymást közt az erejüket, és az egyes harcművészetek minőségét. A torna győztesét, mint kikezdhetetlen kínai mestert ismerték el! Dicsőséges győzelme után nagyon sokat utazott, hogy művészetét Kínán kívül is megismertesse és hogy különböző stílusok más mestereinek segítségével bővítse tudását. Így több mester speciális technikáit tanulta meg.

1948-ban kiírták Shanghaiban a Shuai Chiao országos bajnokságot. Ekkor 40 éves volt, és még kiválóbb mint valaha. Minden ellenfelét könnyűszerrel legyőzte, és ezzel bebizonyította, hogy 15 év után is ő volt a „Number 1”. Ch'ang nagymestert felkérték, hogy oktasson néhány különleges helyen, mint például a Taipei-i Központi Rendőr Akadémia (amit majdnem 30 évig csinált) és a Nanking-i Harcművészeti Intézet. Ez idő alatt ő volt Tajvanban minden nemzeti bajnokság hivatalos felelőse, ezen kívül a hadsereg és a rendőrség fő kiképzője.

Taipei 1965 (rejtett kamerás felvétel)

Mint a modern Shuai Chiao besoroló rendszerének megalapítója egyedül Ch'ang nagymester viselte a 10. fokozatú fekete övet. 1975-ben Ch'ang nagymestert meghívták Marokkóba, hogy ott II. Hasszán király előtt előadást tartson a kínai harcművészetekről. Látogatása során kihívta a Királyi Gárda fő kiképzője. Ch'ang mester elfogadta a kihívást. A harc csak néhány másodpercig tartott, Ch'ang nagymester öntudatlan állapotban küldte padlóra ellenfelét. Az eltelt évek láthatóan nem fakították meg tudását.

1982-ben megalapította az I.S.C.A.-t (Shuai Chiao Világszövetséget), és nagyon sok időt szentelt művészete terjesztésének. Beutazta az egész világot, bemutatókat és szemináriumokat tartott…

1986 június 18-án 78 éves korában hunyt el. A csodálatot és a tiszteletet, mely a harcművészetet ismerői közt világszerte övezi, nem lehet szavakba foglalni. Tajvanban „élő nemzeti kincsnek” tekintették és máig ő az egyetlen mester, akinek a piros-fehér-kék (Tajvan nemzeti színei) övet adományozták. Az övet vele együtt eltemették…

Halála után a Shuai Chiao 10. fokozatot megszüntették, ez szimbolizálja, hogy az olyan mesterek, mint Ch'ang nagymester kivételes egyéniségei voltak a kínai harci művészeteknek. A századunk kezdetén meglévő, a kung fu-ról felhalmozott tudás legalább 60%-át magával vitte a sírba. Nagyon valószínű, hogy a kínai harcművészetek teljes történetében nincs még egy mester, aki egy fél évszázadon keresztül veretlen maradt, és itt ne feledkezzünk meg arról, hogy Ch'ang mester egyetlen kihívást sem utasított vissza.

Ch'ang nagymester rendkívül nagyigényű, sokat követelő egyéniség volt. Tanítványaitól megkövetelte a koncentrációt és a fegyelmet. Véleménye szerint oktatóként egyaránt elismert harcművésznek és megbecsült személyiségnek is kell lenni.

Bár Ch'ang mindig a harcművészetben gondolkodott és erre összpontosított, barátságos, meleg természetű emberként ismerték. Pekingi opera rajongó volt, énekelt, játszott a kínai kéthúrú hegedűn és elsajátította a kínai szépírást is.

Egy ritka kincs volt, akit páratlan ügyessége és tudása folytán mindannyiunknak tisztelni és becsülni kell, aminek része az az örökség is, amit mindazokra hagyott, akik a kung fu-t tanulják és tanítják.


Ch'ang Dung Sheng egyik Tai Chi bemutatója (Ohio-i állami egyetem 1980)